Nincs a Kárpát-medencének olyan vidéke, ahol várakhoz, kastélyokhoz, templomokkal kapcsolatos alagutakról ne regélnének még napjainkban is az emberek. Kötetnyire rúgna, ha valamennyi históriát számba akarnánk venni.
A Dunántúli Léka várát (Burgenland) a hagyomány szerint úgy foglalták el a királyi csapatok a templomos lovagoktól, hogy egy titkos alagúton keresztül hatoltak be. Ennek emlékét egy szép monda őrizte meg.

A németújvári vár török ostroma idején (a rege szerint) egy várvédő katona fedezte föl azt az alagutat, amely egy közeli kolostorba vezetett. A szükségben szenvedő várbelieket az alagúton keresztül látták el aztán magukat élelemmel.

Siklós várának pincéiben óriáskígyót sejtettek, sőt regéltek kincsekről és titkos alagutakról is. A helybeliek fantáziáját alighanem az egykori várurak, a Garai család kígyós címere befolyásolta. Amikor a vár elhagyatottan állt, a mély pincék valóban félelmetes látványnak számítottak sokak számára.
A Felföldön épült Buják váráról egyesek tudni vélték, hogy alagút kötötte össze a szomszédos várakkal: Ecseggel és Szandával. Egy betöltődött aknaszerű mélyedést egy feneketlen kút nyílásának tartottak. Egy lány, hogy megmeneküljön a kierőszakolt férjhez menés elől, állítólag beleugrott, és sértetlenül bukkant felszínre, a hegy lábánál, félóra-járásnyira fakadó forrásból.

Valójában persze ezek a bujáki alagutak nem léteztek. A török ostrom idején (1552) néhány napi ágyúzás után a várat körülvevő erdőn át próbált elmenekülni a megrettent őrség, azonban a török janicsárok ugyancsak résen voltak, lecsaptak a menekülőkre, és bizony valamennyiüket kíméletlenül levágták.

A helybeli monda szerint karácsony előestéjén egy szegény asszony a gyermekével száraz fát szedett az erdőn, és ráesteledvén, jobb híján a bujáki vár romjai között húzta meg magát. Amikor éjféli misére harangoztak, egyszeriben a közelükben föltárult egy addig nem látható vasajtó, amely egy pincébe vezetett, ahol kádszámra álltak a káprázatos kincsek, drágakövek. A szegény asszony gyermeke játszadozni kezdett a drágaságokkal. Az asszony meg ide-oda fordulva próbált volna minél több kincset összegyűjteni, a kamrából ki-be szaladgálva. Egyszerre azonban, amikor éppen kint volt, bezáródott, majd hirtelen el is tűnt az ajtó, a gyermek viszont bent maradt. A szegény asszony majd eszét vesztette, de hiába kereste az ajtót, nyomát sem találta sehol.

Hiába tért hétről-hétre, újra és újra vissza, az ajtónak helyét nem találta. Bánat emésztette, és egy évvel később, szentestén ismét visszatért, mert ott akart meghalni a romok között, ahol gyermekét elhagyta. Ám ahogy misére harangoztak, hirtelen ismét föltárult az ajtó, és csodák csodájára a gyermek ugyanúgy játszadozott bent, mint ahogyan egy évvel korábban ott hagyta. Az asszonyt most már nem érdekelték a kincsek, gondolkodás nélkül rohant be, fölnyalábolta, és vitte is ki, amilyen gyorsan csak tudta, magával a gyermekét. Azóta sem kereste a vasajtót, meg a kincseket. Mások persze annál inkább szerették volna megtalálni, de ők is hiába is keresték…

A hagyomány szerint 1552-ben az ostromlott Drégelyből Szondi György kapitány a várban rekedt asszonyokat és leányokat egy titkos alagúton keresztül bocsátotta ki. Annyi igaz, hogy van az alsó és a felső vár között egy rövid, sziklába vágott folyosó. Talán ezt nagyította föl a képzelet. Gondolhatták, hogy ahol  egy ilyet készítettek, ott bizonyára lehetett valaha egy hosszabb folyosó (alagút) is.

A néphagyomány szerint Sárospatak várát a környező erősségekkel, így Borsi várkastélyával is titkos alagút kötötte össze. Ha II. Rákóczi Ferenc menekülésre kényszerült, akkor a lova lábára fordítva verette a patkót, hogy megtévessze üldözőit. Ezt a regét először nagyapámtól hallottam több mint fél évszázaddal ezelőtt, a Sárospatakkal szomszédos Sátoraljaújhelyen. Igaz, hogy Sárospatak vára és a város alatt hosszú pincék vannak (a híres hegyaljai borokat érlelik bennük), de ezek bizony nem vezetnek a falakon kívülre. Ha nyílegyenesen ásták volna az alagutat, akkor is tucatnyi km hosszú lett volna. Ez még mai technikával (metró) is igencsak komoly vállalkozás lenne…

Egyesek azt is tudni vélik, hogy a bodrogközi Nagykövesd várából II. Rákóczi Ferencnek titkos alagútja vezetett Borsi várkastélyáig, sőt még elágazása is volt a karcsai református templomig (itt is emlegetik a ló lábára fordítva fölveretett patkót). A népi fantázia valóban végtelen…

A népi hiedelem szerint Bebek család Torna és Gömör vármegyében álló hét hegyi várát is alagutak kötötték össze. A tornai vár alagútja egészen a szepességi Lőcséig vezetett volna, de még több más irányba is (pl. Krasznahorkára, a városszéli kastélyig, a plébániatemplomig, stb.) voltak alagútjai. Szádvár várából Bódvaszilasig, meg Torna váráig vezetett alagút. Krasznahorka várában volt egy mély kút, amelyben nem volt víz, viszont kötélen leereszkedve végveszélyben a kútból nyíló alagúton lehetett kimenekülni. Más úgy tudta, hogy Krasznahorkát Betlérrel kötötte össze alagút. Külföldiekkel készítettették, és amikor megvolt, kivégezték valamennyi munkást, hogy a nagy munka titokban maradjon.

A lőcsei fehér asszonyhoz (Jókai nevezetes regénye szerint) alagúton járt át Andrássy kuruc generális. Sőt mutogattak egy képet is, amely a hívogató mozdulatot tevő asszonyt ábrázolta.

Az alföldi Nagyszalonta, Arany János szülőhelye egykor jeles hajdúvárosának nevezetessége a Csonkatorony. 1915-ben egy öreg szalontai ember úgy emlékezett, hogy valaha négy alagutat is ástak a toronytól: egyet a Körös alatt, egészen a gyulai várig, a másik a váradi várban álló Szent László templomig, a harmadik a Szénáskerti-érig, a negyedik a Kerekiben álló Bocskai-várig vezetett volna. Dánielisz Endre helytörténész 1958/59-ben a torony déli és keleti oldalán 2 m mélységig ásatott le, de bizony semmiféle nyomát sem találta alagútnak, csak a torony alapozását figyelhette meg. A vizenyős területen még manapság sem lenne alagutat készíteni, hát még 4-500 évvel ezelőtt!

A bihari földvártól a hagyomány szerint alagút vezetett a Nagykerekiben álló Bocskai-várig, meg a szalontai Csonkatoronyig. A rege alapját alighanem egyes rendkívül hosszúnak tűnő pincék képezhették. Akadt állítólag olyan ember is, aki emlékezett a földvárban lévő alagút egykori nyílására, de amikor ott járt, akkor félt bemenni, mert tartott annak a beomlásától. Aztán állítólag befalazták a bejáratot, nehogy az elkóborló, legelésző disznókra ráomoljon a föld. A bejárat helye meg azóta feledésbe ment.

A rege szerint a városban lévő fürdőjükhöz a törökök a gyulai várból kivezető alagutat építettek. Csakhogy a várat mély víz és mocsár övezte. Alagút készítése ilyen helyen az akkori technikával lehetetlennek számított.

Az Alföld szélén emelkedő világosi várról azt regélték, hogy a várat a síkságon álló Bohus-kastéllyal alagút kötötte össze. Állítólag erre menekültek a törökök, az alagútban ásva el kincseiket. Mások szerint az alagút a temesvári várhoz vezetett, sőt egy elágazása volt Arad felé is. Csakhogy amikor épségben állt a vár, a Bohus-kastély még nem is létezett, csupán századokkal a vár romba dőlése után épült!

A bihari Sólyomkő hegyi várának is volt a rege szerint titkos alagútja. A rege szerint a vár ura a török ostrom idején ezen keresztül akarta leányát kimenekíteni. Jártam nemrégiben a várnál, s ott bizony van is érdekes sziklába vájt üreg. Csakhogy az nem alagút!

A szilágysági Kusaly várától Erdőd váráig vezetett alagút. Az erdődi vártól a tasnádi református templomig építettek alagutat. A szilágysomlyói várat alagút kötötte össze a valkói várral. Szilágycseh várának pincéjéből, más szerint kútjából indult az alagút. A hadadi kastély alagútjáról is tudni véltek egyesek.

A kalotaszegi Almás várának alagútjáról is vannak történetek. Egyik szerint Sztánára, a másik szerint Bánffyhunyadra, vagy Egeresig vezetett volna az alagút. Sebesvár kútjából a patakhoz vezetett alagút, mások úgy tudják, hogy Bánffyhunyad felé. A gyalui várnak a pincéjéből indult az alagút, amely az egeresi várkastélyig vezetett. A fenesi Leányvár alagútja a katolikus templomig tartott. A kalotaszentkirályi kastély és több környékbeli templom (Magyarvalkó, Bánffyhunyad, Kiskapus) alagútjairól is regél manapság is a környék népe.

A török-magyar harcok során egyetlen adatunk sincs arról, hogy bármely várból is a magyar vagy török őrség valamiféle titkos alagúton próbált volna kimenekülni. Menekülési próbálkozások voltak, de nem alagúton át, hanem a falakról leereszkedve próbáltak a várat körülvevő ingoványban (pl. Székesfehérvár, Gyula), vagy az erdőkben (Veszprém) egérutat nyerni.

Hosszasan lehetne még folytatni az alagutakhoz fűződő hagyományokat. Közös jellemzőjük, hogy semmi reális történeti-építészeti alapjuk nincsen. Ettől függetlenül az érdekes alagút-történetek figyelmet érdemelnek. Aki ilyet hall, jegyezze föl, s küldje el. A legérdekesebb történeteket szeretnénk közölni is.

Akit a kérdéskör részletesebben érdekel, a következő könyvekből tájékozódhat:

Könyöki József: A középkori várak, különös tekintettel Magyarországra. Bp., 1906.
J. E. Kaufmann – H. W. Kaufmann: Középkori várak. Szukits Könyvkiadó, 2004.
Csorba Csaba: Regélő váraink. Helikon, Bp. 2005.
Csorba Csaba: Legendás váraink. Helikon, Bp. 2006.
Csorba Csaba: Rejtélyes váraink. Bp., 2002.
Csorba Csaba: Regényes váraink. Bp., 2002.
Gabányi János: Magyar várak legendái I-IV. köt. Akadémiai K., Bp. 1994.
Varga Imre: Szitakéreg, rostakéreg. Felvidéki népmondák és hiedelemtörténetek. Bp., 1998.
Bihari népmondák. Közzéteszi Faragó József és Fábián Imre. Nagyvárad, 1995.
Magyar Zoltán: Torna megyei népmondák. Bp., 2001.
Magyar Zoltán: Kalotaszegi népmondák. Bp., 2004.
Magyar Zoltán: A Szilágyság mondahagyománya. Bp., 2007.
Magyar Zoltán: A mindentudó fű. Zoborvidéki mondák és hiedelmek. Dunaszerdahely, 2002.
Magyar Zoltán – Varga Norbert: Amikor még szűk vót a világ… Mondák és hiedelmek Fülek vidékén. Dunaszerdahely, 2007.

Dr. Csorba Csaba
forrás: www.fuzer.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.