A nagy múltú Bethlen Gábor Alapítvány 2017-ben Rieger Tibor Csallóközben fölállítandó Magyarok Nagyasszonya szobrának megvalósítását támogatja, a nemzeti összefogás jegyében a királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulással és a felvidéki Szövetség a Közös Célokért Társulással együtt, jelent meg a sajtóban január végén.

Az ennek kapcsán készített interjúban Rieger Tibor elmesélte, hogy gyermekkorában Királyfiakarcsán cseperedett. Édesapja itt kapott állást, a háborút is itt élte át, 1945 őszén zavarta el a családot a csehszlovák adminisztráció, így fogalmaz Rieger Tibor az interjúban, és hozzáteszi: „Ez a néhány év az ébredés ideje volt. Több szakember állítja, hogy életünket nagymértékben meghatározza az első öt esztendő. Az én első öt évem ehhez a szép nevű községhez kötődik.”

Ez a titka tehát annak, miért látogatja, amikor csak teheti, sok szeretettel a Karcsákat, és miért ajándékozta a falunak Rieger Tibor a 2015-ben elkészített Magyarok Nagyasszonya szobrának a gipszmintáját. Ebben az évben augusztus 20-án – összefogással – minden bizonnyal sikerül felavatni a bronzszobrot a falu központjában, annak a háznak a helyén, ahol egykor a Rieger család élt.

Rieger Tibor így láttatja a Magyar Fórum olvasóival a Csallóközt: „Nagyon érdekes a Karcsák, e honfoglalás körüli települések története. Szent István elrendelte, hogy minden tíz falu közösen építsen templomot, s a mai napig fennmaradt ez a szerkezet. Igaz, most 12 faluról beszélhetünk, de ezek 150-200 lelkes települések voltak. Szinte családi-rokoni közösségben élt egy falu. Mára közigazgatásilag egységesítették a településeket Egyházkarcsa és Királyfiakarcsa néven. S azokon belül még mindig léteznek az „apró” Karcsák, és ezeknek kint van a nevük is a falvak elején. A mai Királyfiakarcsa hat felső Karcsa nevű egykori községből áll. Királyfiakarcsa, Damazérkarcsa, Erdőhátkarcsa, Etrekarcsa, Kulcsárkarcsa és Solymoskarcsa összevonásával jött létre 1940-ben. Hiszen egy 150 falvas közösség már nem rendelkezik külön önkormányzattal.”

Arra a kérdésre, hogy a kitelepítés után tartották-e a királyfiakarcsaiakkal a kapcsolatot, a szobrászművész így válaszolt: „Nem, mert piciny gyerekkorban kerültem át a jelenlegi Magyarország területére. Rokonaink sem éltek ott. A másik, ami ebben megakadályozott minket, az a határ. Hiába volt az úgynevezett béketábor, azon belül sem lehetett szabadon átjárni. Útlevél kellett, tehát körülményes volt átmenni az akkori Csehszlovákiába. Viszont a mai napig jól emlékszem a régmúltra, és szüleim is sokat emlegették a Csallóközben eltöltött éveket – szerettek ott élni. Fotográfiák sem maradtak, mert abban az időben nem volt annyira egyszerű a fotózás, mint manapság.”

A Magyarok Nagyasszonya szobornak a gipszmintája 2015-ben már el is készült és a Szent István-napi ünnepségen bemutatta Királyfiakarcsán, olvasható az interjúban, és Rieger Tibor hozzáteszi, már el is indította a bronzöntés folyamatát.

Erdélyben és Kárpátalján áll már szobra, viszont ez lesz az első felvidéki alkotása. „Beregszászon van egy bronz domborművem, mint ahogy van a székelyföldi Kovásznán is. De én mindig különbséget teszek Felvidék és Csallóköz között. Hiszen Csallóköz a Kisalföldhöz tartozik. Különálló egység, tehát sík terület, alföld. A Felvidék számomra a szép, magas hegyek térsége. Csallóköz pedig egy zsíros termőföldben gazdag rész. Bizonyára ezért akarták Csehszlovákiához kapcsolni, mert ma is ez a terület északi szomszédunk éléskamrája. Tehát ez lesz ott az első alkotásom.”

A szobrászművész a szobor elkészítését ingyen vállalja, viszont a bronzba öntés ára már tetemes költség, ezért szükség van arra, hogy a Bethlen Gábor Alapítvány felhívására minél több pénz gyűljön össze.

„A földgömbön álló Szűzanya-szobort mintáztam. Formailag kissé a görög, archaikus istenszobrokat is idézi. Vallom, hogy ez egy olyan hagyomány, ami követhető”- mondja a művész és még egy vallomást tesz: „Minden alkotásomba igyekszem szellemiségemet belecsempészni, de ez a szobor érzelmileg mégiscsak mást jelent számomra. Természetesen a kisgyerekkori emlékek megszépülnek, de számomra akkor is nagyon kedves hely Karcsa. Miután áttelepítettek minket, és Levél községbe költöztünk, ott több felvidéki, illetve csallóközi család is élt. Az egyik szomszédunk is karcsai, kulcsárkarcsai volt. Tehát nem voltunk egyedül ebben a szörnyű sorstragédiában.”

A neves szobrászművészről tavaly jelent meg egy impozáns album a Méry-ratio Kiadó gondozásában, Prokopp Mária tanulmányával, amelyet Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője, Rieger Tibor egykor iskolatársa ajánl az olvasók figyelmébe. Ezzel kapcsolatban a riporter megjegyzi, hogy a fiatalabb művészek már 30-40 éves korukban albumokat jelentetnek meg magukról.

Rieger Tibor erre így reagált: „A fiatal generációt óva intem attól, hogy a „saját út járásában” kövessen engem. Ma nagyon lényeges a reklám, és az is, hogy a fiatalok csoportokba tartozzanak; fogjanak össze tehetségük érvényre jutása érdekében.”

S végül még egy hitvallás is olvasható: „..nem kergetek hiú ábrándokat. De más megközelítésből optimista vagyok. Egyik kisplasztikám címe: Miért féltek? Ez Márk evangéliumának arra a részletére utal, mikor Jézus apostolaival bárkán kelt át a túlsó partra, s viharba kerültek. Jézus a bárka végében egy vánkoson aludt, a tanítványok kétségbeesve felébresztik, s ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek?” Ha valaki hívő, akkor optimista is, mert hosszú távon gondolkozik, s nem csak a földi létben. Hiszek abban, hogy lesz utána valami folytatás, s hogy milyen, az a földi létben örök titok marad. Nem a teljes megsemmisülés vár ránk, ezért el kell számolnunk életünkkel. Életünkben is vannak kiszámíthatatlan viharok. Ilyenkor nagyon fontos, hogy virrasztva és felkészülve találjanak minket.

(Medveczky Attila interjúja a Magyar Fórum február 9-ei számának 10-11. oldalán olvasható)