| Hírek : 175 éve volt a Pákozdi csata |
175 éve volt a Pákozdi csata
2023.09.29. 07:48
Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába',
Megrémülve fut a magyar hadtól;
Magyar hadban egy vén zászlótartó...
Volt egyszer egy csata… 1848. szeptember 29-én vívták meg Pákozd térségében. A hadtörténetben nem túl jelentős ütközetként tartják számon, a hatása mégis óriási volt. Egy ország, egy nemzet, a magyar nemzet nyilvánította ki itt szándékát. Akaratát, hogy szabadon akar élni…
1848-ban igencsak recsegtek-ropogtak a Habsburg birodalom eresztékei és ingadozott a trón a felséges császár hátsója alatt. A soknemzetiségű birodalomra a legnagyobb veszélyt a magyar és olasz forradalmi mozgalmak jelentették. De szeptemberre már csak a magyarok maradtak talpon. Az Itália függetlenségért harcoló Károly Albert szárd-piemonti király csatát veszített 1848. július 25-én az osztrák Radetzky tábornok csapataival szemben.
A bécsi udvar igyekezett elszigetelni, bekeríteni a magyarokat. Egyfelől Erdélyben szította a románok magyargyűlöletét, Puchner Antal lázította és fegyverezte fel Avram Iancu szabadcsapatait, másfelől sorra indította pénzküldeményeit és fegyverszállítmányait a szerb felkelők és Jellasics horvát bán táboraiba.
Josip Jelačić horvát bán alapból ellenszenvezett a magyar forradalommal. Ez tette alkalmassá arra, hogy főszerepet kapjon a bécsi udvar terveiben. Hogy mik is lehettek ezek a tervek? Jó birodalmi szokás szerint, ha magunk nem, vagy csak nehezen boldogulnánk, hát végeztessük el másokkal a piszkos munkát. Jellasics támogatása annak a logikai sornak a kezdetét jelenti, mely aztán 1849-ben a cári csapatok Magyarországra történő behívásában csúcsosodott ki.
Jellasics készségesen vállalta szerepét. A magyar kormány pedig hiába tiltakozott az uralkodónál. Papíron ugyan júliusban menesztették Jellasicsot, de ezt csak ketten nem vették komolyan: Jellasics és a bécsi udvar. A bán háborút akart és a császári kamarilla készségesen támogatta.
Kezdetnek, augusztus 31-én megszállta Fiumét, majd szeptember 11-én átkelt a Dráván és elindult csapataival Pest felé. Úgy mond: rendet csinálni. A rend pedig egy kellemes és jó dolog, csak az az egyetlen probléma vele, hogy olykor egyes embereknek gyökeresen eltérő elképzelései vannak róla. Ezúttal is ez az eset állt elő. A magyarok nem kértek az osztrákok és Jellasics rendjéből…
Fura egy helyzet volt, egy fura háborúban. Egyik oldalon a császár által kinevezett, majd lemondatott bán, az ő, az uralkodóra felesküdött határőrseregével. A másik oldalon pedig az ugyanazon uralkodó által kinevezett magyar kormány, a szintén Ferdinándra felesküdött honvédsereggel. És hogy teljes legyen a zűrzavar, a Batthyány Lajos vezette kormány még le is mondott… Ráadásul a Drávánál állomásozó haderőből számos császári-királyi tiszt átszökött Jellasicshoz.
A betöréssel megszűnt minden lehetősége a tárgyalásos rendezésnek. Nyilvánvalóvá vált, hogy a magyaroknak egyetlen lehetőségük maradt: szétverni a horvát bán csapatait. Ellenkező esetben Jellasics elfoglalja Pestet és tűzzel-vassal érvényesíti az osztrák császár akaratát. Akkor pedig a magyarok búcsút mondhatnak a márciusi gondolatnak, az azóta elért vívmányoknak…
Szeptember 16-án Országos Honvédelmi Bizottmány állt fel Kossuth Lajos vezetésével és azonnal toborzásba is fogtak. Alig néhány napon belül 16000 újoncot sikerült mozgósítaniuk, ami a korabeli kommunikációs körülményeket tekintve csúcsteljesítménynek mondható. De szükség is volt az igyekezetre, mert Jellasics már a magyar királyok ősi városát, Székesfehérvárt is elfoglalta.
A többi viszont már történelem.
A Pákozd-Sukoró-Pátka háromszögben megvívott ütközetben a bán mintegy 200 embert veszített. Nem valami komoly veszteség… Azonban ezzel szemben, Móga János magyar honvédseregének vesztesége 7, azaz hét fő volt. Mint a számok is mutatják, nem volt ez egy véres és hatalmas csata.
„Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába',
Megrémülve fut a magyar hadtól;
Magyar hadban egy vén zászlótartó.
Ki az a vén zászlótartó ottan
Olyan tüzes lelkiállapotban?
Szemem rajta kevélyen mereng el:
Az én apám az az öreg ember!” - Petőfi Sándor – A vén zászlótartó
Jellasics – Petőfi költeményében megörökített - futása is inkább csak rendezett visszavonulás volt. De a bánnak be kellett látnia, hogy az új, függetlenedni kívánó Magyarország jóval nagyobb haderőt tud kiállítani, mint képzelte és honvédek lelkesedése kiegyenlíti az ellenség létszámfölényét. Nem hullik érett gyümölcsként ölébe Pest és az egész ország.
Pákozdnál végleg eldőlt: Bécs és Pest-Buda egyre inkább elfajuló vitájában már lehetetlen a békés egyezkedés. És nem a honvédsereg kezdte a harcot, de „felelevenítettek” egy igazságot, melyet még Zrínyi Miklós fogalmazott meg „Az török áfium ellen való orvosság” című művében: Ne bántsd a magyart!
„Magyarországon 1948–1992 között – a pákozdi csata tiszteletére hivatkozva – szeptember 29-én ünnepelték a Néphadsereg napját, később a fegyveres erők napját, legutóbb a honvédelem napját. Említésre méltó egybeesés, hogy szeptember 29. napja egyben Mihály névnap is, így a Rákosi-korszak egyik meghatározó személyiségének, Farkas Mihálynak a névnapja is volt, aki 1948. szeptember 9-étől 1953. július 2-áig épp a honvédelmi miniszter posztját töltötte be.
1992-ben az önálló Horvátország érzékenységére való tekintettel ezt az ünnepet a magyar kormány május 21-ére, Buda 1849-es visszavívásának évfordulójára helyezte át.”
Kép: A pákozdi csata (J. Rauh litográfiája)
Forrás: Wikipédia; Rubicon.hu; Mek.oszk.hu
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés