| Hírek : Irányjelző tábla avatása a Zukor Adolf által alapított Paramount stúdiónál a szülőfalu, Ricse felé (1931) |
Irányjelző tábla avatása a Zukor Adolf által alapított Paramount stúdiónál a szülőfalu, Ricse felé (1931)
2024.01.04. 15:39
Irányjelző tábla avatása a Zukor Adolf (1873-1976) által alapított Paramount stúdiónál a szülőfalu, Ricse felé (1931)
Képzeljünk el egy 17 esztendős árva kamasz fiút, aki elhagyva szülőföldjét magányosan megérkezve az Újvilágba egy jobb élet reményében, nyelvtudás nélkül nekilát, hogy megvalósíthassa az Amerika álmot.
Hogy sikerült-e neki? Olyannyira, hogy 1914-ben már egy 3500 nézőt befogadni képes mozipalotája volt, a Standard a Broadwayen. Los Angeles egyik külvárosában az úgynevezett Hollywoodban ő volt az, aki kibérelve egy narancsfarm egy raktárát utat nyitott az amerikai film felemelkedésének.
Többek között Pola Negri, Gloria Swenson, Rudolph Valentino vagy Gary Cooper is neki köszönheti tündöklését. A Zukor Adolf által 1916-ban alapított Paramount Pictures adott olyan alkotásokat az egyetemes filmes kultúrának, mint a Love Story, a Travolta-filmek, Az elveszett frigyláda fosztogatói, a Star Trek sorozat és a számomra oly kedves „A keresztapa” trilógia. Egyebek mellett.
Mindez hogyan jön a csatolt, szerintem fantasztikus és szimbolikus erejű képhez? A „Szinházi Élet” nevű folyóiratban lett publikálva. Azt ábrázolja, amint a később szintén emigráló, a kép jobb oldalán látható Incze Sándor egy táblát állított a Paramount filmgyár stúdiója előtt.
Az említett sajtóorgánum főszerkesztője által Zukor Adolfnak ajándékozott irányjelző tábla azt ábrázolja, hogy a kép bal oldalán látható filmmogul szülőfaluja a Szatmár vármegyei Ricse 7546 és ¼ mérföldre keletre található attól a semmiből megteremtett birodalomtól, ami az amerikai és az egyetemes mozgókép kultúra egyik fővárosa lett.
Számomra megdöbbentően erős ragaszkodást és kötődést mutat mindez a szülőföld, az ősök iránt, amely akkor is elevenen élt főhősünkben, még akkor is amikor már befutott és tehetős üzletemberként révbe ért és valódi self-made emberként sikert sikerre halmozott.
Zukor Adolf 1873. január 7-én született a Zemplén vármegyei Ricsén egy zsidó gyökérű szatócs család második gyermekeként. Édesapja két kezével épített fel egy kis boltot a faluban, amit édesanyja segítségével üzemeltetett. Ahhoz azonban, hogy megéljenek, a közeli földeket is művelniük kellett. Itt érte az a munkabaleset édesapját, ami később az életét követelte.
Zukor a következőképp emlékezett erre: „Egy nap felemelt egy nehéz dobozt vagy hordót, és átszakította vele az egy vénáját vagy ütőerét. Az otthoni ápolás nem használt, végül orvost hívtunk, aki vérmérgezést állapított meg nála, majd nem sokkal azután édesapám meghalt.”
Édesanyja, Liebermann Hanna, aki egy rabbi lánya volt, tanult asszony, magára maradt az egyéves Zukorral, és hároméves bátyjával, Artúrral, aki később Kassa város főrabbija lett. Zukor édesanyja törékeny nő volt, így nem sok esély volt arra, hogy egyedül tudja vinni a boltot és gondoskodjon a földekről, így az édesapa halála után nem sokkal újra férjhez ment.
„Már kisfiúként éreztem, hogy nem képes kiheverni apám halálát. Nyolcéves voltam, amikor ő is meghalt. A bátyám és én utána anyai nagybátyánkkal éltünk, aki egy nem messzi faluban volt rabbi.” Folytatta visszaemlékezését Zukor. Később az árva testvérpár Mátészalkán is élt, ahol nem mellesleg a később Tony Curtisként ismert Schwartz Bernát édesapja, Schwartz Manó is született.
A memoár így folytatódott: „A bátyám kitűnő tanuló volt, és nagyszerű szónoki tehetséggel volt megáldva. Nagybátyánk hitt abban, hogy egy napon a zsinagóga éke lesz, és így is lett. Az én érdemjegyeim nem voltak kiemelkedőek, és semelyik hivatás iránt nem mutattam nagy érdeklődést.
Ezért 12 éves koromban hároméves gyakornoki munkát vállaltam Blau Hermannál, akinek volt egy boltja a Szántó nevű falucskában, egy bortermelő központban, körülbelül tizenöt kilométerre Ricsétől. Feladatom volt söpörni, apró-cseprő dolgokat intézni, és más házimunkát is elvégezni, miközben hivatalnoknak tanultam.”
Ricsén kevés esélye volt arra, hogy a hivatali létből kitörjön, Zukor azonban többre vágyott: „Levelek érkeztek Amerikába vándorolt emberektől. Ezek a levelek kézről kézre jártak, hiszen lelkesen írtak bennük szabadságról és lehetőségekről. Ekkoriban jutottam Amerikáról szóló könyvekhez is. Amikor valaki hazajött látogatóba, élénk kérdezősködésbe kezdtem arról a messzi és reményteli országról. Tizennégy éves koromban végül elhatároztam, hogy én is útnak indulok.”
1888-ban nyakába vette a világot, s egyedül vándorolt ki az Egyesült Államokba, mindössze a 25 dolláros árvasági nyugdíja volt nála, kabátja belső zsebébe varrva. Ellis Island 1892-ben megnyitotta kapuit: az ezt megelőző ötven évben (1843-től) a manhattani Castle Garden Immigration Depot fogadta a több mint nyolcmillió bevándorlót.
Zukor, noha hamar beilleszkedett a tengerentúlon, fél szemét mindig az öreg kontinensen és szeretett szülőföldjén tartotta, egész életében büszkén vállalva magyar gyökereit. Szülőfalujához, Ricséhez való kapcsolata is példaértékű volt. 1928-ban az ő támogatása tette lehetővé a református templom felújítását. Kéttantermes református iskolát is építtetett, nevelői lakással együtt.
Újjáépíttette a község leégett gabonaőrlő malmát, és az egyik olajsajtolót is. Mindemellett kutat állított, a legmaradandóbb ricsei Zukor-„emlékművet”, a híres, ma is zarándokhelyként működő Juhász-kutat. A falu minden új házaspárjának huszonöt dollár nászajándékot küldött, annyit, amennyivel ő is elkezdte a tengerentúlon az életét.
Dr. Kollárik Tamás – Dr. Takó Sándor: A Zukor és a Fox sztori – Hollywood magyar alapítói. In: Századok, 2020/6. szám.
Forrás: proficsaladfa.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó